[x]

SOLVA - Esztergom

Római emlékek

Római erőd
Esztergomban a királyi vár alatt és környékén végzett feltárások során római leletek és építmények maradványai kerültek elő. Ezen a meredek, hegyszerű dombon állt Solva castelluma. A nagyszerű stratégiai helyzet következtében ez a domb szinte minden korban lakott volt. Már a rómaiak előtt a 156 m magas és 300x150 m kiterjedésű magaslaton egy kelta oppidum terült el. Itt épült később az első magyar királyi palota és az a bazilika, amely csaknem teljesen lefedte a római castellum maradványait. Nagy kár, hogy a ma is látható hercegprímási bazilika építése során semmilyen régészeti kutatást sem végeztek. Az a kevés, amit Solva castellumáról tudni lehet, kis szondázó ásatásoknak köszönhető. A középkori vár 1962 évi ásatása során sok római építészeti emléket is sikerült találni. Teljes egészében egy Severus kori horreumot sikerült feltárni. A legkorábbi leletek egy palánktábor periódusból származnak. Az előkerült korai leletek alapján valószínűsíthető, hogy a tábor a Claudius korban épült. Az erőd első helyőrsége feltehetően a cohors I Augusta Ituraeorum (70-89) volt.  majd a cohors III BrittonumAz erőd II-III. századi helyőrsége a cohors I milliaria Ulpia Pannoniorum volt, a III. század végén az equites Mauri, a IV. században pedig a cuneus equitum scutariorum. Az innen és a környékről származó leletek a helyi Balassa Bálint Múzeumba kerültek.

Forrás: The Roman army in Pannonia

Az Esztergomban folyó régészeti kutatás az elmúlt 15 évben jelentős eredményeket mutathat fel. E kutatások, melyek nem annyira szervezett ásatások keretein belül, mint inkább épít- kezésekhez kapcsolódó leletmentések révén váltak szükségessé, Esztergom/Solva római korának az eddigieknél alaposabb ismeretét is eredményezték. A római kor kutatása két nagyobb témakört érintett, egyrészt a rómaiak előtt, ill. alatt itt élt őslakosság településeit, másrészt a római temetőket.

A Pannonia provincia területén élt őslakosságot a rómaiak adminisztratív egységekbe, ún. civitas peregrinákba szervezték, amelyek római polgárjoggal nem rendelkező, szabad egyének közösségei voltak. Plinius és Ptolemaios római történetírók munkáiból ismerjük a pannoniai civitasok nevét, sőt Ptolemaios geografiai sorrendben adott felsorolásából, ill. a bennszülött törzseket említő feliratos anyag alapján a civitasok földrajzi fekvése is meghatározható. A mai Komárom-Esztergom megye területén az azal törzs élt, akiknek területünkön történő megjelenésének időpontjáról máig sem lezárt vita folyik a régészeti szakirodalomban. Egyesek úgy vélik, hogy az illír származású azalokat csak a római korban az i. sz. 1. század elején telepítették fel Dél-Pannoniából a Dunához, a boi-dák háborúk folytán elnéptelenedett területre, más vélemény szerint az azalok már az i.e. 1. században is itt éltek. Az azal probléma egyik súlypontja éppen Esztergom, amely a feliratos anyag alapján az azal szállásterület keleti szélén volt. A civitások élén álló főemberek (princepsek) név szerint is ismert egyikét - valószínűleg a legkorábbit - egy esztergomi felirat említi meg. A sírkövet Iucundus, az azalok princepse állította nyolcéves korában meghalt leányának, Solvának.

Amikor 1925-ben Kuzsinszky Bálint, az aquincumi múzeum hírneves igazgatója ismertette a követ, a kő lelőhelyéről csak annyit lehetett tudni, hogy az Knauz Nándor esztergomi kanonok szamárhegyi nyaralójának kertjéből került az Esztergom-vidéki Régészeti és Történeti Társulat régiséggyűjteményébe. Talán a kő bizonytalan lelőhelye is közrejátszott abban, hogy a kutatás nem fogadta el végérvényesen Kuzsinszky véleményét, miszerint Iucundus, princeps Azaliorum a törzs székhelyén, vagyis Esztergom/Solvában élt.

1989-ben, a Bánomi dülőben folyó későrómai temetőfeltárás során, a 221. számú, faragott kövekből épített sír fedőlapjának kiemelésekor a régész számára ritka szép pillanat következett. A kő megtisztítása után ugyanis kiderült, hogy a szépen megmunkált sírkövet - amelynek sajnos az alsó része, és így a felirat utolsó egy-két sora hiányzott - nem másnak, mint magának Iucundusnak, Talalnus fiának, a civitas Azaliorum princepsének állították.

A még hiányosan is rendkívüli jelentőségű kő felirata számos következtetésre nyújtott támpontot.

Iucundus azal princepset nyilván ott temették el, ahol élt, vagyis Esztergom/Solvában. Bizonyára a nyolcéves korában elhunyt leányát, Solvát is ugyanott temették el. Vagyis a Solva sírkő lelőhelyéül ma már biztosan a Bánomi dűlőt jelölhetjük meg. A lelőhelyről tudnunk kell, hogy a későrómai temetőben másodlagosan felhasznált 1-3. századi sírkövek a közeli korarómai hamvasztásos temetőből származnak, melynek néhány sírját 1980-ban tártuk fel a Bánomi lakótelep területén. Mindkét temető a solvai tábor temetője volt, a korai temetőbe azonban nemcsak római katonákat és családtagjaikat, hanem bennszülött egyéneket is temettek. Iucundus sírkövét fia, Asper állította, még apja életében. A felirat még meglévő utolsó szava egy "et" (és), amely arra utalhat, hogy a kő nemcsak az apának, hanem az anyának is szólt, akinek nevét a hiányzó rész tartalmazhatta. A kő felső részén családi mellkép látható: egy bennszülött, azal viseletű asszony, mellette egy férfi, közöttük egy gyermek. A kőfaragó minden bizonnyal, ha nem is teljes hűséggel, a Iucundus család elhunyt tagjait örökítette meg.

A követ állító Asper, a 70-80-as években Aquincumban állomásozó ala I Hispanorum Auriana katonája volt. Ez az adat egyértelműen megerősíti azt a feltételezést, hogy Iucundus princeps a Flavius-korban (69-96) élt. Az illír azaloknak e fenti köveken kívül több feliratos emléke is ismert a környékről. Az azal probléma megoldását többek között az a körülmény is megnehezíti, hogy csak feliratokon van nyomuk, egyéb, illírnek mondható régészeti emlékanyaguk ismeretlen. Az esztergomi Várhegyen és a város több pontján (Szentgyörgymező, Bánomi dülő, Viziváros, Királyi város, Kisléva, Primás sziget stb.) kiásott, az i. e. 1. - i. sz. 1. századra keltezett települési objektumok - házak, edényégető kemencék, szemétgödrök - leletanyaga ugyanis kelta, ami felveti annak lehetőségét, hogy a Dunántúl nagy kelta tömbjébe betelepült illír törzs anyagi kultúrája teljes mértékben elkeltásodott, illírségüket csak nyelvükben őrizték meg.

Az 1994-es év Esztergom római kori kutatásában ismét igen fontos eredményeket hozott.

1994 júniusában a Bajcsy-Zsilinszky út 5. sz. ház hátsó udvarában építkezéssel kapcsolatos földmunkák során régészeti emlékek kerültek napvilágra. A múzeum munkatársai lelet- mentést végeztek a területen, amelynek során korarómai hamvasztásos sírok, agyagba rakott kőfal, Árpád-kori kemence és középkori falmaradványok kerültek elő.

1994. július 28-án, a további munkálatoknál a munkások egy nagyméretű kőre bukkantak. A kő felemelésekor kiderült, hogy az egy szépen megmunkált római sírkő, csaknem teljes épségben. A leletek Esztergom római kori története szempontjából igen jelentősek és igazolják a régész egy, eddig csak feltételezésen alapuló adatát.

A pannóniai viszonylatban jól kutatottnak mondható Esztergom területén, ahol 100 év óta folyik rendszeresen a római emlékek és településtörténeti adatok gyűjtése, egészen a legutóbbi évtizedig bizonytalanok voltunk a korarómai temetők helyét, ill. a római kori Solva 1. századi helyőrségi csapatait illetően. Ez a két emlékcsoport összefügg, ugyanis az egykor itt szolgált katonák sírkövein fordulnak elő a csapattestek nevei (vagy téglákon, ilyenek azonban még nem kerültek elő).

A Várhegyen végzett sok évi ásatás eredményeképpen tudjuk, hogy a kőből épített római castrum - amelynek csak részletei ismertek, mivel a későbbi építkezések részben lefedték, részben elpusztították - a 2. század elején épült és helyőrsége a pannoniai fiatalokból sorozott cohors I Ulpia Pannoniorum volt. A cohors gyalogos segédcsapat volt 500 vagy 1000 főnyi legénységgel, amelyhez lovas alegységek is tartozhattak; segédcsapatokba sorozták be a római polgárjoggal nem rendelkező szabad egyéneket, akik 25 év szolgálat után a polgárjogot is elnyerték.

A cohors emlékei ismertek Esztergomból. A Várhegyen előkerült 2. századnál korábbi leletek, továbbá a hely rendkívüli stratégiai fontossága alapján a kutatók egyöntetűen azon a véleményen voltak, hogy a kőtábor előtt egy korábbi, földsáncos-palánktábornak is kellett itt állnia. Kérdéses volt azonban, hogy milyen csapategységek táboroztak itt az 1. század második felében. Az első erre vonatkozó adatot a Bánomi dülőben nemrégiben feltárt későrómai temető területén talált egyik korai sírkő szolgáltatta. A felirat szerint, az ötvenéves korában elhunyt, ituraeus származású Soranus a cohors I Augusta Ituraeorum katonája volt. Az Augustus császár idején alapított, Syriában besorozott katonákból álló cohors a Iulius-Claudius korban Germániában állomásozott, Pannoniába a Flavius-kor kezdetén, 70 körül vezényelték át, és Traianus 2. dák háborújáig tartózkodott itt, legkésőbb 110-ben már Dacia (Erdély) helyőrségei közé tartozott.

Az esztergomi kő előkerüléséig egy Tolna megyében talált, 98-ban kiállított katonai elbocsátó okmány (diploma) alapján a cohors pannoniai tartózkodási helyét Ad Statuas (Várdomb, a Sió torkolat közelében) táborban jelölték ki, mivel Pannoniában egyéb feliratos emléke ismeretlen volt. A cohors az új felirat szerint elsőként Solvában állomásozott - valószínűleg 70-92 között - és csak utána került át Tolna megyébe.

A kutatás véletlenek sorozatából áll 1994 tavaszán a Várhegyen végzett kisebb földmunka során egy feliratos fogadalmi kő került elő. A Pannonia történetéhez értékes adatokat szolgáltató kő egy újabb csapategységet nevez meg, a követ állíttató személy a cohors III Brittonum equitata (III. brit lovasegység) lovagi rangú parancsnoka volt.

A felirat pontosan keltezhető a 89. évre. Miután a solvai táborba 89. első felében érkezett, ebből következik, hogy a cohors I Augusta Ituraeorum nem 92-ig, hanem csak a 89. év elejéig volt városunkban. A Bajcsy-Zsilinszky úton előkerült sírkövet Crescensnek, Iulio fiának, Victor nevű örököse állította. Crescens szintén a cohors I Augusta Ituraeorum katonája volt, 23 évi szolgálat után negyvenhárom éves korában halt meg.

A kő felső kétharmadában a kőfaragó az elhunytat örökítette meg, hadi felszerelésben. A feliratos kő és a közelében talált hamvasztásos sírok, amelyekből hamvakat tartalmazó urnák, fazekak, festett füleskorsó, fülescsésze és kis üvegedényke került elő, egy 1-2. századi hamvasztásos temető helyét jelölik ki. Ezt a temetőt eddig nem ismertük.

1846-ban a mai Bajcsy-Zsilinszky út 9. sz. háznál egy csontvázas sírt találtak, a sírt egy Fusca nevű, felszabadított rabszolganő sírköve fedte. Sokáig úgy gondolták, a korai sírkövet egy későrómai csontvázas sír fedésére használták fel.

Esztergom római településnyomainak jelen ismeretében azonban úgy véltük, a sír az 1. század végéről származhatott, mivel a város területén kellett lennie egy korai temetőnek, amely a Viziváros, Királyi város, Aranyhegy környéki római településrészek temetője volt. A római tábornak külön temetője volt, s mint fentebb említettük, a korai temető néhány sírját a Bánomi dülőben tártuk fel, sírköveit ugyanott, a későrómai sírok falazására, lefedésére használták fel a 4-5. században. Az újonnan előkerült leletek igazolták feltételezésünket: a kora római település temetője itt fekszik a mai Kossuth L. - Bajcsy- Zsilinszky utcák alatt húzódó római út mentén.

A temető kiterjedését a teljesen beépített területen csak az esetleges építkezések alkalmával tudjuk a továbbiakban figyelemmel kísérni.

Forrás: H. Kelemen Márta - Kutatások a római kori Esztergom/Solvában (Újforrás - 1995)

 






Min. felbontás: 1024 x 768 | Design: Civertan Bt.
MAGYAR LIMES SZÖVETSÉG | LIMES TÖRTÉNET
TÉRKÉP | LEXIKON | KÉPTÁR | TELEPÜLÉSEK:  [1]  [2]
PANNONIA BELSŐ TELEPÜLÉSEI | MÚZEUMOK | EGYESÜLETEK
PROGRAMOK | HÍREK, AKTUALÍTÁSOK | ÍRJON NEKÜNK!