PONE NAVATA - Visegrád

Római emlékek

Visegrád a korai császárkorban
Visegrád a római kori Pannoniában a limes mentén helyezkedett el, melyet fokozatosan építettek ki a határon túli barbár népek - quádok, markomannok, szarmaták egyre szaporodó támadásaival szemben. A Kr.u. I. században még földből, fából emelt katonai táborok épületei később kőből készültek és a fa- majd kőőrtornyok láncolatába illeszkedtek. Ezekből a kis, 5x5 vagy 10x10 m-es alapterületű tornyokból figyelték a határt és a veszélyre füst- vagy fényjelekkel figyelmeztették a castellumok vagy táborok őrségét, mivel magukban nem tudtak jelentős ellenállást kifejteni.

Visegrád a késői császárkorban
Visegrád a Galerius császár alatt négy részre osztott Pannonia Valeria nevű részéhez tartozott, melynek székhelye Aquincum volt. I. Constantinus alatt a Sibrik-dombi katonai tábor és a gizellamajori erőd megépülésével új stratégiai védelmet kapott a Dunakanyar. A túlparti, szobi kikötőerőddel és verőcei ellenerőddel, továbbá a pilismaróti castellummal kibővített rendszer a IV. század 2. felének első évtizedeiben még sikerrel állt ellen a megújuló barbár támadásoknak, de a század végére elvesztette határvédelmi szerepét. A Sibrik-dombot quádok szállták meg, a gizellamajori erőd falai között a hun-korszakból vannak betelepedés-nyomok.

Sibrik dombi római erőd
Pannonia védelme szempontjából a Dunakanyar stratégiai fontosságú szerepet töltött be. A magyarországi limes mentén itt alakult ki a legerősebb védelmi rendszer. Az erődök és őrtornyok építéskor kihasználták a terep adta lehetőségeket. Így épült a mai Visegrád területén a Sibrik dombi szabálytalan háromszög alaprajzú, 114x130 m-es római katonai tábor, mely a dunakanyari limes egyik legfontosabb erődítménye volt. Az I. Constantinus császár uralkodás alatt épült erősség falait 3 legyező-alakú saroktorony és eredetileg 11 patkóalakú torony védte. A belső épületeket a főfalakhoz falazták. A környező limes szakaszt és a Dunát ellenőrző tábort Pone Navata-nak nevezték, és 300 fős auxiliáris helyőrséggel rendelkezett. A tábor korai építési korszakából nem ismerjük a kapu helyét, valószínűleg akkor is a dunai, nyugati fronton lehetett. Az itt levő patkóalakú torony helyén épült táborkaput a 360-as években a táborfal 13 m szakaszon történt elbontásával nagyobbították meg. A legkésőbbi, 380 körüli átépítéskor kváderkövekkel befalazták és elé egy 14,20x12,90 m-es négyzetes őrtornyot építettek. Ennek tetőzetét egy 3,6 m átmérőjű, kerek középső és egy-egy téglalap alaprajzú oldalsó pillér tartotta, ill. osztotta ketté a földszinti teret.
380 után a rómaiak elvonultak, az erődöt a germán quadok kisebb csoportjai szállták meg. Ezután a X. századig nincs komolyabb megtelepedésre utaló nyom a falak között.

A gizellamajori római erőd
A visegrád-gizellamajori volt lovardában feltárt négyzet alaprajzú, 4 legyező alakú saroktornyos, 38x38 m-es római erőd a 330-as években épült. Az udvart körülvevő épületszárnyak a 1,5 - 3 m-es magasságban megmaradt, a fő égtájakhoz tájolt, 165 cm széles főfalak védelmében épültek. A 100-200 főnyi katonaság mindennapi tárgyai: szerszámok, kerámia- és üvegedények töredékei, konyhai hulladékok /állatcsont/, érmek kerültek elő a feltárás során. A gizellamajori erőd a dunakanyari limes egyik legfontosabb pontján ellenőrizte a határt, a limes utat, emellett a folyókanyar két limes-szakasza között biztosította a vizuális kapcsolatot.
Az erőd északnyugati saroktornya már az építésekor hypocaustummal készült. Valószínűleg I. Valentinianus uralkodása idején a torony déli szárfalát áttörik és az eléépült praefurniumból fűtik. Közvetlenül a falon belül két, ólomcsővel összekötött fürdőkádat emelnek. A nagyobbiknak ólomcsöves lefolyója van. Mindkét kád és a hypocaustum is terrazzopadlós. A fallal leválasztott fürdőhelyiségbe egy előtérből lehetett bejutni. A fürdő falai melletti tubulusok 70 cm mélységben ma is épségben maradtak. A fürdő építésekor messzemenően figyelembe vették a Vitruvius által leírtakat.
A Gizellamajortól DNy-ra fekvő diósi löszteraszon útépítés során került elő az erőd eddig ismert 226 síros temetője. A katonák és főleg hozzátartozóik földi maradványait szerves anyagba burkolva helyezték a föld-, kő - és téglasírokba. Két kő sírkamra is előkerült: egyikük vakolt, boltozott, piros festéssel díszített. A sírmezőt majd felerészben kirabolták, de így is számos viseleti dísz: fülbevalók, fibulák, karperecek, hajtűk, gyűrűk, övdíszek, valamint használati eszközök, kerámiatárgyak, sok ép üvegpohár, palack és érmek maradtak az elsősorban aranyra vadászó rablók után. A tájolás - a sírgödör s a halott adott égtáj felé történő irányítása - egy-egy népre jellemző kultikus temetkezési szokás. A diósi temetőben általában Ny - K-i, amely megfelel a későrómai rítusnak. A IV. sz. végén betelepülő barbár népesség leleteit a temető szélein levő, néha eltérő tájolású sírokból ismerjük. Az erőd megépülésével egy időben induló temető használata az V. sz. elején lezárul.

Szentgyörgypuszta - római őrtornyok
Budapest felől érkezve az első visegrádi kőemlék az Áprily-völgy bejáratához épült, valószínűleg IV. század végi nagyobb római őrtorony feltáratlan maradványai. E helytől 3-400 m-re délkeletre épült a négyzetes alaprajzú (10,40 x 10, 20 m), 1,05 m falvastagságú, I. Valentinianus-kori, "opus incertum" technikával felfalazott másik őrtorony.

Várkert - római őrtornyok
A Kisvillám lábánál egy koracsászárkori faszerkezetű őrtorony állt, amelyet a Kr.u. II. században romboltak le. A Várkert völgyben, a Duna feletti teraszon a Sibrik dombi tábor felé tartó római út mellett levő 6x6 m-es Commodus császár alatt, 185 körül épült őrtorony egy 270 körüli támadáskor pusztulhatott el. Védőárkában /fossa/ egy bronz szertartási álarc került elő.

Kőbányai őrtorony
A négyzetes alapú, 8,9 x 8,9 m-es, 1,25-1,35 m vastag falú, opus incertum technikával épített, belső pilléres burgus maradványait 1960-ban konzerválták. Hegy felé néző bejárata 1,8 m széles. Különleges lelet az a kőből készült építési tábla, amely arról tudósít, hogy az őrtorony - akárcsak a lepencei - Valentinianus császár és Valens és Gratianus társcsászárok uralkodásának idején, 372-ben épült.

Koracsászárkori őrtorony
A Dunaparton 214 előtt épült, 360 cm-es belvilágú római őrtorony kőalapozása mára elpusztult. Falvastagság 40 cm, felmenő fal magassága 20-50 cm volt. A minden bizonnyal fából épült objektum bejárata a hegy felé nézett. A bejárat előtt az erősen lepusztult felületű limes-út rövid szakasza látszott. Az építményt köralakú kis mélységű árok védte.

Későcsászárkori őrtorony Lepencén
A lepencei strandfürdővel szemben kerültek elő az I. Valentinianus-kori, négyzetes, 18,3 x 18,3 m alapterületű, négy belső pilléres, 170 cm falvastagságú burgus igen jó állapotban megmaradt falmaradványai. A falak különleges gonddal készültek, az egyes építési szinteket vízszintesen elhelyezett fagerendákkal egyenlítették ki. A felső szintre kőlépcső indul, ahonnan valószínűleg felhúzható falétra vezetett tovább. Az építményt elvonulásukkor a rómaiak teljesen kiürítették és lerombolták.

A Dunára néző bejárat előtt talált építési tábla szerint a burgus 371-ben épült Valentinianus császár, Valens és Gratianus társcsászárok uralkodása idején. A latin szöveg megegyezik a kőbányai őrtorony feliratával. A tábla körül 3 szoborfej feküdt. E különböző anyagú és kvalitású portrék hasonló korú személyeket ábrázolnak, mint a három uralkodóé. Ezért úgy tűnik, hogy a tábla és a szobortöredékek között összefüggést kell keresnünk. A bejárat küszöbkövén látható kopásnyomokból a kapu beszűkítését lehet megállapítani.

Koracsászárkor temető Lepencén
Lepencén a 11. sz. út mellett egy II-III. századi római hamvasztásos temető 120 sírját tárták fel. A római köztársaság kora óta szokásos temetkezési rítus szerint a halottat elégették, majd hamvait étel és italmelléklettel az előre megásott sírgödörbe helyezték. A lepencei sírokból kerámiatárgyak, agyagmécsesek, üvegpalackok, használati eszközök (kés, olló, csipesz), viseleti díszek (fibulák, gyűrűk, fülbevaló), érmek, ón tükörkeretek, faládika bronz veretei maradtak meg. A sírmező közelében egy kisebb római település agyaggal tapasztott házainak maradványai között terra sigillata edények töredékei kerültek elő.