[x]

ULCISIA CASTRA,
CASTRA CONSTANTIA - Szentendre

Római emlékek

Római tábor
Szentendre a római korban Ulcisia Castra, ill. a 4. században Castra Constantia néven szerepel a korabeli leírásokban, térképeken. Aquincumtól észak felé haladva itt található a Duna menti első auxiliaris (segédcsapat) tábor. Távolságát Aquincumtól a mérföldkövek is megőrizték: VIIII MP, a limesút mentén.

A 2. század elején, a legelsők között épült kőbe Ulcisia Castra tábora, a Bükkös patak menti dombháton, a mai Paprikabíró u. és Dunakanyar körút közti területen. Hossza 205 m, szélessége 134 m. Alaprajza a szokásostól eltérően trapéz alakú, mely a domborzat adottságait követi. Kettős sáncárok övezte. A kapukat négyszögletes kaputorony védte, a sarkokon befelé ugró trapéz alakú saroktornyokkal. Az építtető csapattestre a cohors I. Thracum bélyegével ellátott téglák utalnak. A 2. század végén a Duna túl partján lakó lovas szarmaták ellen hasonló harcmodorú lovas és íjász csapatra volt szükség. Ekkor egy 1000 fős szír íjászalakulat, (cohors I. miliaria Aur. Ant. Surorum sagittariorum) lesz az új csapat Szentendrén. Ez a szír cohors építette kőbe Caracalla császár uralkodása alatt a tábor belső épületeit, valamint a négyzet alakú kiugró oldaltornyokat is. A 4. század közepén Ulcisia Castra neve Castra Constantia-ra változott. Ekkor épültek a patkó alakú oldal- ill. legyező alakú saroktornyok s a Duna felé néző kapu kivételével elfalazták a bejáratokat. A leletanyag tanúsága szerint a tábor a 4-5. század fordulójáig fennállt.

A tábort belül két főútvonal tagolta, melyek kereszteződésében épült a parancsnoki épület, a principia, benne a táborszentély. A barakkok s egyéb épületek (istállók, kórház stb.) még feltárásra várnak.

A római katonaságot kísérő iparosok, kereskedők, veteránok és családtagok tábor melletti telepe, az un. auxiliáris vicus Szentendrén három oldalról veszi körül a tábort. (dél, nyugat, észak). A nyugat felé kivezető via decumana mentén tártak fel több épületet, freskós stukkódíszítéssel. Római technikával készült terrazzó padlót és padlófűtést (hypocaustum) láthatunk a fürdőben, mely a tábortól mintegy 100 méterre. (Kossuth L. u.14-16.) került elő.

A 4. században már a felhagyott vicus területén temető található. A lakosság ekkor költözött be a védelmet nyújtó tábor falai közé.

Őslakosság
Pest megye területén a római foglaláskor kelta eraviszkuszok éltek. Nevüket, viseletüket, temetkezési szokásaikat a korarómai sírkövek őrizték meg számunkra. Területünkön a legtöbb kelta sírkő Szentendrén található, közel 80 név ismert innen. pl. Ava, Masuia, Sisiu, Retdimarus, Alorix stb. A korai, egy nevet feltüntető sírköveket, a 2.század első felében felváltották a római mintára készült, már három névvel, de még bennszülött cognomennel szereplő katonák és családtagjaik sírkövei.

Míg a férfiak a katonaság hatására gyorsan áttérnek a római szokásokra, addig a nők a 2. század utolsó harmadáig, néha a 3. századig őrzik a helyi származásra utaló hagyományos öltözéket és nevet.

A kelta nők bokáig érő, finomabb szövésű alsó ruha felett, durvább posztóból készült rövidebb köpenyt hordtak. Övükbe lekerekített aljú kötényt erősítettek. Hátukra vetett kendőjüket ill. a fejükről leomló fátylat a két könyökükön vetették át. Fejükön itt ÉK-Pannoniában leginkább turbánfátyolt viseltek. Jellemző ékszereik: a torques, vastag gerezdes karperec és két szárnyas fibula a vállon. Ez utóbbival tűzték meg felső ruhájukat.

Az őslakosság átveszi a rómaiaktól a sírkő állítás szokását, de a saját hitvilágába illő ábrázolásokkal díszíti. ÉK-Pannoniában az un. asztrális szimbólumok jellemzők az őslakosság legkorábbi sírköveire, az 1. század végén és a 2. század elején. (fekvő holdsarló, napkorong, "égi kulcsok", "égi kapuk" stb.). Alatta többnyire csak a halott kelta nevét tüntetik fel, filiatióval (apa nevével), pl. Sisiu, Bagetonis filia.

A későbbi kocsijelenetes sírköveken már külön képmezőben láthatjuk a halottak mellképes ábrázolását - a nők bennszülött viseletben, férfiak és gyerekek római ruhában - alatta a feliratban még mindig kelta név és legalul kocsijelenet. A kocsijelenetben a halott túlvilági utazását ábrázolják. Az 1. század végétől a 3. század elejéig megtalálható, majd felváltja a halotti lakoma ábrázolása.

Az áldozati jelenet a keleti eredetű halotti lakoma egyszerűsített változata (háromláb, megrakva ajándékokkal, kenyérrel stb. és két oldalán két szolga). Mivel a halottaknak bemutatott áldozat a kelták hitvilágára is jellemző, ezt a jelenetet gyorsan átvették a bennszülött megrendelők is. (2. század eleje - 4. század)

A római katonák sírkövein a 2-3.században gyakori a lovaskatona ábrázolás, a katonai kitüntetést jelző koszorú, vadászjelenetek stb.

Római temetkezés
A korai hamvasztásos temetők elsősorban a városokból, településekről kivezető utak mentén helyezkedtek el. Szentendrén az Aquincum felé vezető út mentén (mai Dózsa Gy. út, Autóbusz pályaudvar) illetve a tábor DNy-i sarkán kívül találhatók e korai sírok és a 2-3. századi szarkofágok. Megjelölésükre különböző sírkövek, síremlékek szolgáltak. Legegyszerűbb sírkő a sztélé, mely egy hossznégyszögű álló tábla, felül kezdetben félköríves, majd tympanonos lezárással és keretbe foglalt felirattal. Később különálló képmezővel, féloszlopos indadíszes szegéllyel stb. bővül.

A gazdagabb családi temetkezéseket gyakran kőlapokból összeállított, vagy falazással készült síremlék, sírkert jelzi, melyeket szobrok és domborművek díszíthettek. Pl. Szentendrén egy sírkert falára Lupus költő versét írták.

Jellegzetesen római, felirattal ellátott felszíni síremlékek a szarkofágok. Többnyire sírkertek közepén álltak. Egyetlen kőtömbből faragták ki alján fejpárnával. A korábbi típus egyszerű ládát utánzó forma pl. Szentendrén egy kisázsiai veterán szarkofágja. Később keleti hatásra háztető alakú fedéllel készült, sarok akrotérionokkal. Csak az előlapjuk díszített. A gazdagabb változatokon a felírat két oldalán fülkében a szárnyas Genius vagy Attis áll.

A késő római korban alapvető rítus a csontvázas temetkezés. A sír elkészítésében mutatkozó különbségek főleg gazdasági, vagyoni helyzetre vezethetők vissza. Legegyszerűbbek és leggyakoribbak a földsírok. Jellegzetesen késő római a téglasír, melyek lapos, vagy háztető alakú fedéllel ellátott tegulákból épített ládák. Gyakori a kőlapokból épített kőládasír. Általában korábbi sztélékből, vagy sírkertek köveiből állították össze.

Vallás
Római hatásra terjed el az isteneknek állított fogadalmi oltár. Helyi, kelta istennevet keveset ismerünk. Ősi kelta termékenység és lovas istennő Epona. Főleg lovas katonák állították oltárait, a 2-3. században. Szentendrén i.sz. 241-ből való Iulius Victornak, a szír cohors zászlóvivő lovas katonájának felirata, melyet Eponán kívül a csapat szellemének (Genio turmae) szentelt.

Pannoniában a klasszikus istenvilág dominál a feliratokon és szobrászati emlékeken egyaránt. Állítóik többnyire hivatalos személyek, katonák, városi tisztségviselők. Megyénk területén az istenhármasnak állított emlék eddig még nem került elő, annál gyakoribb a Iupiter-Iuno párosítás. pl. Szentendrén két katona által állított oltárkövön, Szigetmonostoron pedig egy szír katona oltárkövén szerepel Iupiter és Iuno Regina.

A katonák, főleg a parancsnokok szívesen állítottak oltárt Hercules Augustusnak. A kiskertek és villák tulajdonosai Libert, a szőlő és a bor istenét kedvelték. A kereskedelem istenének, Mercuriusnak Szentendrén állított, két, valószínűleg gazdag kereskedőcsaládból származó aquincumi decurio feliratot.

A klasszikus istenvilág mellett a 2. század közepétől, második felétől kezdenek megjelenni a keleti misztériumvallások (az iráni Mithras és a szíriai Dolichénus). Szentendrén a szír katonák és családtagjaik valamint a velük jött kereskedők megfelelő alapot képeztek a Mithras vallás elterjedéséhez. Kultuszképük a leroskadó bikán álló, azt ledöfő istent ábrázolja. Két frigiai sapkás kísérő (Cautes, Cautopates) Luna és Sol mellképe, skorpió, kígyó, kutya látható még rajta. A keleti kultuszok közt kell megemlítenünk a fríg sapkás pásztorfiú, Attis tiszteletét is, ki a halál után megújuló életet szimbolizálja.

A kőtár kövei között nemcsak a temetkezés s vallás emlékeit találjuk meg, hanem a császárlátogatások alkalmából emelt köveket, építési feliratokat s nem utolsó sorban mérföldköveket. Ezeket Aquincumból kiindulva római mérföldenként (1,5 km) helyezték el, a limesút mentén. A kövek feliratai az állító császár nevét, címeit valamint az adott helytől való távolságát tartalmazták.

Villagazdaság
A villák a római korban egy gazdaságnak a birtokközpontjai voltak. Főépületük a tulajdonos városi kényelemmel ellátott lakóháza, körülötte gazdasági épületekkel.

Szentendrén, a Skanzenben található Pannonia legnagyobb feltárt villagazdasága. (5000 m). Főépülete 52 helyiségből állt, tetejét tegulák és imbrexek fedték, díszes antefixekkel és világító agyag tornyocskákkal. A gazdaság a 220-as években épült, s a 4. század végén tervszerűen kiürítették. A villa mérete, belső díszítése és a leletanyag gazdag tulajdonosra vallanak

Forrás: Ottományi Katalin

Szentendre - Ulcisia Castra római táborának ásatása

2005-ben a 2004. évben megkezdett feltárást folytattuk a 11-es út mellett, a korábban játszótérként funkcionáló területen. Itt, a tábor déli frontján, a déli kapu - a Porta Principalis Sinistra - területén folyt az első, tervszerű régészeti kutatás 1934-ben, dr. Nagy Lajos régész vezetésével.

2004-ben a táborfalra merőlegesen 4 db 1 m széles kutatóárkot és 4 szélesebb szelvényt nyitottunk. Ekkor sikerült lokalizálni a táborfal több pontját, a déli táborkapu II. században épült, szögletes kaputornyait és a IV. századi, patkó alakú elfalazást. 2005-ben részben ezeket a szelvényeket mélyítettük a legkorábbi régészeti kultúrrétegekig, részben új szelvényeket nyitottunk. 2005 októberére már 13 kutatóárokban és szelvényben jutottunk el a legkorábbi kultúrrétegekig s mintegy 80 méter hosszan előkerült a tábor déli fala is.

A területen a bronzkorban is volt emberi település - ennek objektumait nem találtuk meg -, azok valószínűleg a római kori építkezéskor semmisültek meg. Sok lelet, - főleg kerámiaedények töredékei -, de kőből készült eszközök: pattintott pengék és pattintékok is előkerültek a bronzkorból. A területen - az apróbb leletek és az alaprajz részleteinek tanúsága lapján - a Kr. utáni II. század 2. felében épült fel a tábor és szögletes kaputornyai. A fal a II. század közti időszakban többször sérült, javították. Ugyanerről tanúskodnak a többszörös pusztulási rétegek, elpusztult és megújított padlószintek nyomai a szelvények metszetfalaiban. A táborfalhoz belülről ledöngölt sárga és fekete földből, erősítésként egy "dombot" hordtak fel - így növelték a fal szilárdságát. Más részeken meg azt lehetett megfigyelni, hogy a táborfalat megvastagították: belső oldalához egy újabb falat építettek, szorosan az eredeti fal mellé! A táborfal a mai felszín alatt nem egyenletes mélységben jelentkezik: előfordul, hogy a mai felszín alatt 20 cm-rel megtaláljuk a falkoronát, de az is előfordul, hogy csak alapozás legalján lévő nagy kövek maradtak meg a falból. Bár néhány szakaszon a római kori járószinthez képest 1,5 - 2,0 méter magasságban megmaradtak az eredeti falszakaszok, ez azonban nem ad biztos támpontot arra, hogy az eredeti táborfal milyen magas volt. Az idén általunk feltárt, mintegy 80 m egybefüggő, római kori falszakasz egyedülálló Pannóniában (Magyarországon), sőt, Európában is! Ez az aránylag hosszú falrész azonban még mindig csak kis töredék Ulcisia Castra falainak eredeti hosszúságához képest, a körülbelül 680 méteres eredeti falak 12%-a.

Az idei ásatási szezonban gyönyörűen kibontakoztak a tábor külső védművei: a kettős árokrendszer, melynek részleteit már megfigyeltük a tábor nyugati és keleti oldalán végzett korábbi ásatások során. A déli falszakasz előtt a táborfalhoz aránylag közel egy széles árok szakaszait tártuk fel: ez egyszer - még a római korban - feltöltődött, később, nem pontosan a korábbi árok vonalát követve újra kiásták. A széles árok legalja a mai felszín alatt mintegy 420 cm-re van, a római kori járószinttől pedig kb. 2 méterrel van lejjebb. A kapubejárat előtt a széles árok jelentősen összeszűkül. A széles árkon túl még volt egy sekélyebb, keskenyebb árok is. Elképzelhető, hogy nemcsak kettős -, hanem hármas árokrendszer védte délről Ulcisia Castra táborát, ha volt 3. árok, akkor ez valószínűleg a mai 11-es út alatt lehet. (Talán a mai Kőtár területén még ásatással megtalálhatnánk ennek is a nyomait.)

A 2004-es és a 2005-ös ásatáson nagyon sok leletanyag került felszínre, csak állati csontból és házikerámiából mintegy 7 - 7 köbméter. A nagyon sok, csontból készített eszköz közül kiemelkedők a táborban állomásozó szír íjászok fegyverzetéhez tartozó csont íjmerevítő lemezek.

Az apró leletek közt sok üvegtárgy (edények és ékszerek töredékei), vas- és bronztárgyak (pl. különböző típusú fibulák, csatok, de gyűrűk és karperecek is) napvilágot láttak. A 2004-ben előkerült bronz Minerva és agyag Priapus szobor után idén újabb, a hitvilágról hírt adó leletek kerültek elő: egy SOLI DEO IN VICTO, tehát a legyőzhetetlen napistennek dedikált feliratos kő töredéke és egy fehér, nagyon finom anyagból készült, más tartományból importált Venus szobrocska részlete.

A két ásatási évad legfontosabb, legfőbb datáló értékű leleteiből, a terra sigillatákból már mintegy 1300 db töredék (2004: 600 db, 2005: kb. 700 db) került elő, római kori érmekből pedig mintegy 700 db (2004: kb.250 db, 2005: kb. 450 db). A 2004-ben előkerült terra sigillaták meghatározása már megtörtént: a II. század 2. fele előtt készült darab nincs köztük, tehát ez előtt az időpont előtt a mai ásatási területünkön nem állt római tábor. Az érmek restaurálására és így pontos meghatározásukra még nem került sor - nagy részük sajnos erősen korrodált, rossz állapotú - de a jobb fenntartásúakon látszik, hogy 1 - 1 kivételtől eltekintve a római uralom későbbi évszázadaiban verték őket.

2004-ben, a IV. századi, patkó alakú bástya pusztulási rétegeiben nagy mennyiségű, a szír cohorshoz és az Aquincumban állomásozó leg. II. Audiurtixhoz köthető bélyeges tégla töredéke került elő - idén ezekből a típusokból csak néhány darab. A táborfal külső oldalának közvetlen közelében azonban idén több, késő római korból - a Kr.u. IV. század végéről - esetleg az V. század elejéről - származó csontvázas temetkezést tártunk fel, melyek közül az egyik váz felett háztető-szerűen felállított tegulák voltak. Két tegulán a IV. század végére datálható QUADRIBURGIUM téglabélyeg volt. Amikor ezeket az elhunytakat eltemették, már valószínűleg nem álltak a falak, nem funkcionált a tábor, különben nem kerülhettek volna a sírok a tábor fala és árka közé!

Forrás: dr. Maróti Éva, ásatásvezető régész






Min. felbontás: 1024 x 768 | Design: Civertan Bt.
MAGYAR LIMES SZÖVETSÉG | LIMES TÖRTÉNET
TÉRKÉP | LEXIKON | KÉPTÁR | TELEPÜLÉSEK:  [1]  [2]
PANNONIA BELSŐ TELEPÜLÉSEI | MÚZEUMOK | EGYESÜLETEK
PROGRAMOK | HÍREK, AKTUALÍTÁSOK | ÍRJON NEKÜNK!