|
BÖLCSKE Római emlékek Bölcskén is kerültek elő római leletek. Már a XIX. Században is bontottak ki római sírokat, sajnos nem régészeti módszerekkel. Legutóbb B. Vágó Eszter tárt föl későrómai temetkezési helyeket. A Nemzeti Múzeum egyik szép domborművének, amelyik egy tányéron disznófejet tartó kelta asszonyt ábrázol, ugyancsak ez a lelőhelye. Egy sírfelirat korábban a bölcskei református templom oldalába volt befalazva. Mindezek ellenére sem valószínű, hogy a falu területén római erőd állott volna. Azt azonban, hogy a terület nem volt katonailag érdektelen a rómaiak számára, mutatja ama tény is, hogy a falu északi szélén egy hídfőállást építettek, ami ma a Dunában fekszik. Könnyűbúvárok segítettek felkutatni, és ők hoztak a felszínre egy OFARNMAXENTIARP bélyegű későrómai téglát a romjaiból. 1986-ban számos római faragott kő került itt elő, melyek a hídfőállás alapjában voltak beépítve. Ez eredetileg a Duna keleti partján állhatott, mivel a folyamágy még a múlt század elején is a mainál nyugatabbra húzódott. Forrás: Visy Zsolt - A római limes Magyarországon A 4. századtól a keleti lovasnépek rohamai ellen a védekezés új formáit kellett alkalmazni az átszervezett Pannóniában. Az eddigi dunai ártér szélén húzódó, jobbára csak fa őrtornyokkal megerősített limes helyett a védekezés fő hangsúlya a Duna partjára épített erődökre tevődött át. A legutóbbi időkben a bölcskei Duna-szakasz medrében találták meg egy igen jelentős méretű, mintegy 76x54m-es erőd maradványait. Az erőd falaiba nagy mennyiségű gellérthegyi mészkövet, illetve a nagytétényi légiós tábor környékéről származó, a kereszténység elterjedésével pogánnyá átminősülő oltárkövet építettek be. Ezt az anyagot mutatja be a nagyszerű bölcskei kőtár, de sok kő jutott innen a Wosinsky Mór Megyei Múzeumba illetve az előtte lévő parkba is. Forrás: www.csatolna.hu Bölcske község határában a Duna vizében 1994-ig végzett víz alatti régészeti feltárások eredményeként előkerült faragott márványemlékek közül kapott helyet néhány darab itt, a szekszárdi Wosinsky Mór múzeum épülete előtt. A feltárás eredményeként előkerült feliratos, domborműves márványkövek egy római kori építmény darabjai. A leletek jelentősebb része a bölcskei katolikus templom melletti kőtárban tekinthető meg. A feltárás előzménye egy hajóbalesetet követő akadály-elhárítási kísérlet volt. Ekkor derült ki, hogy a Duna medrében egy tekintélyes méretű építmény maradványai rejtőznek. A kutatások néhány éve alatt kirajzolódott egy 76 m hosszú, 56 m széles parti erőd, melynek a négy sarkán kis tornyok, a parti oldal közepén egy nagyobb torony, a víz felőli oldalán pedig egy széles bejárati nyílás volt. Érdekes, hogy a falakba olyan köveket is beépítettek annak idején, amelyek máshonnan, régebbi építményekből kerültek ki. Különös értéket rejtenek a Gellért-hegyről, a kelta Eraviscus törzs szentélyéből idekerült oltárkövek. Forrás: www.szeki.hu A Duna 1151,4 folyamkilométerénél található "bölcskei-szikláról" 1986 októberben alacsony vízállásnál megállapítják, hogy nem természetes képzödmények, hanem emberkéz alkotásai és megkezdödik a térség búvármódszerekkel történö feltárása. A helyszín átvizsgálásakor 18 kisebb-nagyobb feliratos, vagy domborműves kőfaragványt találtak. A helyszínen lévő Gaál Attila, Szabó Géza és Kőhegyi Mihály régészek megállapították, hogy az előkerült leletek római korból származnak. A lelet gazdagsága nagy reményekkel kecsegtetett és ezzel kezdetét vette hazánkban az első, tervszerű, hivatásos kutatók irányításával végzett víz alatti régészeti feltárás. A búvárrégészeti munka évtizedeken keresztül folyt, melyben számos búvárklub - a kezdeti években kiemelésre érdemes a Dunaferr Búvárklub tevékenysége, a későbbiekben a POSEIDON SE, Manta BK búvárainak merülései, majd a BHG Búvárklub, illetve Gajó Gusztáv víz alatti filmfelvételei - hosszabb-rövidebb időre bekapcsolódott. Forrás: www.magyarbuvar.hu Mai település A mintegy 3000 lakosú Bölcske község Magyarország geometriai középpontjának közelében, a Mezőföld délkeleti részén, a Duna jobb partján helyezkedik el. A település közigazgatási területe 5994 hektár, melyet északon Dunaföldvár, keleten a Duna folyó, délen Madocsa, délnyugaton Paks, északnyugaton Németér határol. A kedvező földrajzi adottságokat, amelyeket elsősorban a Duna és az alföldi tájból kiemelkedő dombvonal jellemez, már korán felismerte az ember. Az i.e. 1900 körül kialakuló korai bronzkori, un, nagyrévi kultúra egyik központi területe itt, a Duna mellékén húzódott. Jelentős telepei közé tartozott Baracs és Gerjen mellett Bölcske is. A külföldi és hazai régészeti irodalom sokat emlegetett lelőhelye Bölcske. A táji adottságokon túl Bölcske jelentőségét emelte a római kortól kimutatható úthálózat. A községet a mai napig átszeli a római limesvonalba illeszkedő út, mely összekötötte a part menti erődöket, tehát a Bölcskénél ma már a Duna medrében lévő, búvárrégészetileg kutatott objektumot is, továbbá a falu nyugati határában, a mai 6-os számú főút nyomvonalán húzódó, egykor Aquincumot Mursával összekötő római hadi, illetve kereskedelmi út is. A népvándorlás korából az avar korszak első és második feléből származó régészeti lelőhelyek országos jelentőségűek. A leletek arra utalnak (Árpád-kori kultúrrétegbe mélyített, ovális alakú gödörben talált kályhaszemek), hogy a település már a honfoglalástól kezdve lakott volt. Dr. Havassy Péter professzor történeti kutatása közben rábukkant egy oklevélre, mely 1291. október 7.-én III. András király kiadásában itt Bölcskén kelt. Mai tudásunk szerint a község neve személynévből keletkezett magyar névadással - a Bőcs becéző származékaként -, s az alapjául szolgáló személynév a "bölcs" köznévből ered. III. András szálláshelyéül választotta Bölcskét, mert király és kísérete elsősorban itt látta biztosítva élelmezési gondjai megoldását. A mai Bölcske területén számos elpusztult középkori faluhely található, melyek közül több oklevelesen is bizonyítható. II. Lajos magyar király a községtől nyugatra húzódó római úton haladt Mohácsra, melyen a győztes Szulejmán szultán 1526. szeptember 5.-12. között már felfelé, Budára nyomult. 1545-től a török állandósította jelenlétét a vidéken. Bölcskét a budai vilajetbe és szandzsákba, ezen belül a ráckevei nahijébe sorolták, a visszaszerző háborúkig ebben a török közigazgatási egységben maradt. Ferdinánd császár 1561. július 9.-én kelt oklevele szerint Bölcske mezőváros. A település ekkor jelentős gazdasági erőt képviselt, s a révjövedelmeket nem számolva Földvárt is megelőzte. Figyelemre méltó a szőlőművelés a XVI. Század második felében. 1688. szeptember 15-16.-án Bölcske és Madocsa között táboroztak a törököt kiűző seregek. Romokban hevert a település. Egy későbbi "ministeri" jelentés mégis arról tanúskodott, hogy a mezőváros él, sőt magisztrátusa is működik. A település első pecsétje 1689-ből való. Az Agnus Deit, az Isten bárányát kereszttel ábrázoló pecsétje tipikusan barokkosnak mondható Bölcse birtoklás történetében kiemelkedik a Hanzedly család, amelynek birtokai, a kastély, a hozzátartozó kriptával, még ma is fellelhetők. Bölcske a XIX. század közepéig, végéig létszámát, gazdasági erejét figyelembe véve a megye első 7-10 települése között foglalt helyet. Visszaeséséhez és mezővárosi rangjának elvesztéséhez nagymértékben hozzájárult a birtokviszonyok rendezetlensége, szétesése. Bölcske igen gazdag múltbéli örökséggel rendelkezik, melyet a jelenhez méltó módon ápol, egy biztató jövő reményében. Bölcske történetéről, családjairól, hagyományairól értékes tanulmányok jelentek meg 1994-ben . (Havassy Péter: Bölcse története és családjai, Szabó Géza: Múlt és jelen Bölcskén) A Dunából víz alatti búvárkodással előkerült római kori erőd építéséhez, másodlagosan felhasznált oltárkövek (a kelta ereviscus törzs központi szentélyéből származnak) méltó helye a település által épített Soproni Sándor nevét viselő Kőtár. Található a településen igen értékes régészeti magángyűjtemény is.
Helytörténeti és régészeti magángyűjtemény Római kori Kőtár Vendéglátás, információk Pincefalu Polgármesteri Hivatal |
|
Min. felbontás: 1024 x 768 | Design: Civertan Bt. |