[x]

A MAGYARORSZÁGI LIMES KUTATÁSTÖRTÉNETE

Hazánk nyugati fele, - a Dunántúl, Pannonia provincia néven, a római időkben a császárság idején fontos szerepet játszott a birodalom határvédelmében. Bár provinciánk területe a császárkor első négy évszázada alatt változó volt, mégis elmondható, hogy a dunántúli területek, a Dráva-Száva köze és Ausztria keleti felének egy keskeny sávja hozzá tartozott.

A római kori népesség által lakott területeket, településeket a birodalom szétesése után is használták, lakták. A római emlékeket már Anonymus megemlíti a Gesta Hungarorumban. A reneszánsz időkben, a XV.-XVI. század folyamán az antikvitás iránt érdeklődő humanisták a Magyarországon található római emlékekről is említést tesznek, így például Antonio Bonfini, Thúróczy János és Oláh Miklós.

Fejlődést jelentettek a limes kutatás terén a XVI.-XVIII. század utazóinak leírásai. Luigi Marsigli, - aki katonai mérnökként a római erődök iránt is igen mély érdeklődést mutatott-, 1726-ban megjelent munkája nagyban elősegítette a további kutatók munkáját. A külföldi szakembereken kívül azonban a magyar tudósok, kutatók munkássága is jelentős volt. Bél Mátyás, Timon Sámuel vagy Szerdahelyi Gábor leírásai is fontos adatokkal szolgálhattak az utókor számára. Bél Mátyás műveihez Mikoviny Sámuel készítette a térképeket, melyeken római emlékeket is feltűntetett. A II. József féle katonai felmérések során készült térképek jelölik többek között az eszéki római hidat, valamint számos sáncot és erődöt a limes mentén.

Az első magyar régészeti tanulmány, amely római emlékről ad részletes leírást, Schönwisner István 1777-ben megjelent munkája az aquincumi legios tábor fürdőjéről. Ugyancsak az ő nevéhez fűződik a Commentarius geographicus című mű, mely a limes útvonalát ismerteti.

Az 1848-49-es szabadságharc után Rómer Flóris és Orbán Balázs lett a limes két legkiemelkedőbb kutatója. Rómer nevéhez fűződik többek között a Magyar Régészeti Reformbizottság megalapítása, illetve az Archeologiai Értesítő kiadásának megindítása.

Rómer Flóris nyomdokain elindulva a XIX. század végétől tovább folytatódott a limes kutatás Magyarországon. Számtalan tudóst, régészt lehetne említeni, aki munkájával hozzájárult a limes magyarországi szakaszának alaposabb megismeréséhez, mint például Alföldi András és Graf András nevét. Az őket követő nemzedékből Mócsy Andrást, valamint tanítványát Visy Zsoltot, kinek összefoglaló művei eme kutatástörténeti ismertetőnek is alapjául szolgáltak.

A római birodalom határvonaláról azonban nemcsak a későbbi tudósítások és a szakirodalom alapján kaphatunk információt, hanem a korabeli forrásokat vizsgálva is megismerhetjük a limes egykori pannoniai szakaszát és annak állomáshelyeit. Az Itinerarium Antonini és a Tabula Peutingeriana részben a teljes pannoniai szakaszt feltűnteti. A pontos nyomvonalat azonban nem lehet ezek alapján azonosítani, ezért ennek megállapítására a legjobb, ha magukat a régészeti emlékeket hívjuk segítségül. Hazánk területéről számos római kori mérföldkő, erőd és őrtorony maradványa jelzi az egykori provincia határvonalát.

Mivel a magyarországi szakasz a Duna mentén húzódik, ezért a szakirodalomban gyakran a pannoniai limes-szakaszt ripa (folyópart) Pannonica néven említik.

A nemzetközi limes-kongresszusok (a legutóbbi éppen Magyarországon, Pécsett került megrendezésre 2003-ban) fellendítették a kutatások ütemét, és összefoglalták az addigi eredményeket. A feltárások számának növekedéséhez hozzájárultak a különböző városfejlesztési tervek illetve építkezések is.

A Duna, mint természetes határvonal jó szolgálatot tett a római védelem számára, sajnos azonban igen nagy károkat okozott az évszázadok folyamán a ránk maradt régészeti emlékekben. Bár a római mérnökök általában beleszámították az építési távolságokba a folyó árterületét, mégis a folyó menti erődök, őrtornyok, sőt maga a limes-út is ki volt téve a Duna néha bizony pusztító erejének. A legnagyobb károkat az észak-déli szakaszon okozta, melynek egyszerű természetföldrajzi okai vannak (ti. a dél felé tartó folyók a Föld forgásának eredményekénk a nyugati partoldalukat jobban alámossák).

A feltárásokat tovább nehezítheti, hogy a római lakosság utódai a kedvező környezeti adottságokat felismerve, nem egyszer a már meglévő római kori erőd, település, vagy más építmények helyére, romjaira építkeztek, ahogyan használták a későbbi korokban a limes-utat is. Az útvonal építésekor a mérnökök a természet adta lehetőségeket messzemenően figyelembe vették, kihasználták és ezekhez mérten olyan jó minőségű, több rétegből álló, közel 0,8 m vastag utat hoztak létre, melyet a közép- és koraújkorban is használtak (sőt, a mai 6-os út is nagyjából követi az egykori limes vonalát).

A limes-út tábortól táborig haladt keresztül menve a táborokon vagy bekötőúttal csatlakozva hozzájuk. Az útvonalat mérnöki munkával jelölték ki, gyakorta 10-20 km-es nyílegyenes szakaszok is megfigyelhetők. A távolságokat mérföldkövek jelölték, a megtett út hosszát Vindobonától, Carnuntumtól, Brigetiotól vagy Aquincumtól (esetlegesen magától Rómától) mérték. Az utak építésének és karbantartásának feladatát a tartományban állomásozó csapattestek látták el.

Az egykori pannoniai szakasz a mai Ausztria területén indul és Horvátországig nyúlik. A Vindobonától Singidunumig tartó határvonalat erődök, őrtornyok és legios táborok tagolták. A katonai állomáshelyek közvetlen közelében az őket kiszolgáló civil lakosság ill. hozzátartozóik letelepedése során legtöbbször más település is kialakult (vicus). Természetesen Pannoniában sem a limes volt az egyetlen útvonal. Számos kisebb ún. diagonális út is keresztül szelte provinciánkat, nem is említve a Borostyánkő-utat, melyeknek bemutatása azonban nem eme tudományos bevezető feladata.

Célunk, hogy a római időkből a limes mentén ránk maradt régészeti emlékeket -lehetőségeinkhez mérten - maradéktalanul bemutassuk, illetve kedvet teremtsünk, ezen emlékhelyek meglátogatásához.

A római limes magyarországi szakasza, a ripa Pannonica látnivalókban gazdag, a leletanyag jó része múzeumok kiállítótermeiben illetve a kőtárakban (lapidarium), esetlegesen in situ helyreállítva megtekinthető. A római uralom magyarországi emlékei hozzátaroznak hazánk történelméhez és kulturális értékeihez, még ha a magyarságnak nem is volt része benne. Kiadványunkkal megpróbálunk hozzájárulni a római kultúra hazánkban hátrahagyott emlékeinek eredményesebb megismeréséhez és a kulturális turizmus fellendüléséhez.

Dubrovay Katalin






Min. felbontás: 1024 x 768 | Design: Civertan Bt.
MAGYAR LIMES SZÖVETSÉG | LIMES TÖRTÉNET
TÉRKÉP | LEXIKON | KÉPTÁR | TELEPÜLÉSEK:  [1]  [2]
PANNONIA BELSŐ TELEPÜLÉSEI | MÚZEUMOK | EGYESÜLETEK
PROGRAMOK | HÍREK, AKTUALÍTÁSOK | ÍRJON NEKÜNK!