A RÓMAI HADSEREG

A legio

A legio mintegy 6000 főből álló gyalogos csapategység, a római hadsereg legfontosabb része. Számuk a császárkor kezdetén 25 volt, és a Kr.u. 2. század végére 33-ra nőtt. Tagjai római polgárok voltak. Egy-egy legioban 60, majd a Flaviusok korától 59 centuria volt, amelyek élén a centuriok álltak, akik a senatori rangú parancsnokkal (legatus legionis) és helyettesével (tribunus militum laticlavius), valamint az 5 lovagrendű tribunus militummal együtt a tisztikart alkották. A rangelső centurio megnevezése primuspilus volt.
Pannoniában (Illyricumban) kezdetben három, majd 43-85. között két legio állomásozott. Domitianus 85-92. között vívott dunai, ill. Traianus dák háborúi (101-102 és 105-106) miatt az itt állomásozó legiok számát négyre növelték, amely a principatus korában változatlan maradt.

Katonai diploma Regölyből

Imp(erator) Caes(ar), divi Hadriani f(ilius), divi Traiani Parthic(i) nep(os), divi Nervae pronep(os), T(itus) Aelius Hadrianus Antoninus Aug(ustus) Pius, pont(ifex) max(imus), trib(unicia) pot(estate) XI, imp(erator) II, co(n)s(ul) IIII, p(ater) p(atriae) equitib(us) et pedit(ibus), qui milit(averunt) in alis V et coh(ortibus) XIII, quae appel(latur) I Flav(ia) Britan(nica) (miliaria) et I Thr(acum) vet(erana) sag(ittaria) et I Britton(um) c(ivium) R(omanorum) et I praet(oria) c(ivium) R(omanorum) et I Aug(usta) Itur(aeorum) et III Batav(orum) (miliariae) vex(illatio) et I Alpin(orum) equit(ata) et I Thr(acum) Germ(anica) et I Alpin(orum) pedit(ata) et I Noric(orum) et III Lusit(anorum) et II Nervior(um) et Callaec(orum) et VII Breucor(um) et I Lusit(anorum) et II Aug(usta) Thr(acum) et I Montan(orum) et I Campan(orum) vol(untariorum) c(ivium) R(omanorum) et I Thrac(um) c(ivium) R(omanorum), et sunt in Dannon(ia) (!) infer(iore) sub Cominio Secundo, qui quinis et vicen(is) plurib(us)ve, item classic(is), sex et vigintistipend(iis) emer(itis) dimis(sis) honest(a) miss(ione), quor(um) nomin(a) subscript(a) sunt, civit(atem) Roman(am), qui eor(um) non haber(ent), dedit et conub(ium) cum uxor(ibus), quas tunc habuis(sent), cum est civit(as) i(i)s dat(a), aut cum i(i)s, quas postea duxis(sent) dumtaxat singulis. a(nte) d(iem) VII id(us) Oct(obres) C(aio) Fabio Agrippino M(arco) Antonio Zenone co(n)s(ulibus). alae I Flav(iae) Britan(nicae) (miliariae), cui pra e est M(arcus) Licinius Vicior (!), Savar(ia) ex gregale Reidomaro Siuppi f(ilio), Eravisc(o). Descript(um) et recognit(um) ex tabula aerea, quae fixa est Romae in muro post templ(um) divi Aug(usti) ad Minervam.

Titus Aelius Hadrianus Antoninus Pius császár, az istenné avatott Hadrianus fia, az istenné avatott parthusokat legyőző Traianus unokája, az istenné avatott Nerva dédunokája, a főpap, a tribunusi hatalom birtokosa, másodízben imperator, negyedízben consul, a haza atyja, uralkodása 11. évében a lovasoknak és gyalogosoknak, akik öt ala-ban és tizenhárom cohorsban teljesítettek szolgálatot, amelyeknek a neve (1) I Flavia Britannica miliaria, (2) I Thracum veterana sagittaria, (3) I Brittonum civium Romanorum, (4) I praetoria civium Romanorum, (5) I Augusta Ituraeorum és (1) III Batavorum miliaria különítménye, (2) I Alpinorum equitata, (3) I Thracum Germanica, (4) I Alpinorum peditata, (5) I Noricorum, (6) III Lusitanorum, (7) II Nerviorum (helyesen: Asturum) et Callaecorum, (8) VII Breucorum, (9) I Lusitanorum, (10) II Augusta Thracum, (11) I Montanorum, (12) I Campanorum voluntariorum civium Romanorum és (13) I Thracum civium Romanorum, amelyek Alsó-Pannoniában Cominius (helytartó parancsnoksága) alatt állnak, akiket 25 vagy több szolgálati év teljesítése után, illetve a flottakatonákat 26 szolgálati év teljesítése után a császár tisztességgel elbocsátott és akiknek a neveit lent feltüntették, azoknak római polgárjogot adott, ha azzal még nem rendelkeztek, továbbá törvényesítette a házasságukat a feleségükkel, akikkel akkor éltek együtt, amikor a polgárjogot megkapták, illetve azokkal, akiket később vesznek el, természetesen mindegyiknek külön-külön. Caius Fabius Agrippinus és Marcus Antonius Zeno colsulsága évében (Kr. 148), október 9-én. Az ala I Flavia Britannica miliaria lovascsapat - amelynek a parancsnoka Marcus Licinius Victor Savariából - közkatonájának, Reidomarusnak, Siuppus fiának részére, az eravicus törzsből.

Ezen okmányt arról a bronztábláról másolták és ellenőrizték, amely Rómában az Augustus temploma mögötti falra, Minerva szobra mellé van erősítve.

A veterán földműves

A legionáriusok 20 év szolgálat után szerelhettek le, becsületes szolgálatukért cserébe az 1. században földet, később inkább már csak pénzt kapva végkielégítésként. A korai principátusban az együttes leszereléskor elbocsátott katonákat egy helyen letelepítve keletkeztek az ún. dedukciós coloniák. Az általában nem római polgárokból sorozott auxiliáris cohorsok és alák katonái többnyire 25 évi szolgálat után szerelhettek le a hadseregből. Leszerelésüket követően megkapták a római polgárjogot, melynek bronztáblára vésett dokumentuma ma fontos társadalom- és hadtörténeti forrás. A polgárjog-adományozás későbbi feleségükre is vonatkozott. A veteránok az esetek többségében szolgálati helyükön, a tábor melletti polgári településen, vicusban, vagy szülőfalujukban telepedtek le. További életük gazdasági alapja az a pénzösszeg volt, amelyet zsoldjukból takarítottak meg. Családjukkal ekkor általában kisbirtokosként éltek tovább, a kapott vagy megvásárolt földet rabszolgákkal, bérlőkkel, esetleg saját kezűleg művelve meg. A gabonatermesztés általában kétnyomásos rendszerben, vaspapucsos faekével kis mélységben keresztben és hosszában egyaránt felszántott földeken folyt. Emellett háziállatokat (sertést, szarvasmarhát) tenyésztve, gyümölcsöst gondozva jutottak hozzá az élelemhez. A saját szükséglet megtermelése mellett lehetőség nyílt a felesleg értékesítésére is, hiszen a hadsereg állandó felvevőpiacot jelentett.

Forrás: 19. Nemzetközi Limeskongresszus, kiállítás-vezető